Mi lesz velünk? 7 (befejező rész)

-Alexis drágám, kérlek foglald el Kate-et, meg akarom lepni... Vidd el hogy menjetek vásárolni, itt a bankkártyám, vegyetek szép új ruhákat! 
-Köszi apu, majd csörrents meg ha hazahozhatom! Ja és egy kis szépségápolás is belefér?
-Persze kicsim, mulassatok jól!
-Oké, szia apa!
-Szia drágám!



Amikor este Alexis hazaállított Kate-tel, közölte hogy mennie kell vissza a suli miatt és hogy mulassanak jól, majd rákacsintott az apjára és elment.
-Ma estére egy különleges dolgot terveztem annak, aki számomra a legcsodálatosabb.Kérlek Kate, csukd be a szemeidet!
A nő bízott a férfiban, így óvatosan lépkedett arra, amerre párja vezette.
-Kinyithatod a szemeidet.-mondta Rick.
Kate körbenézett, és elállt a lélegzete. A ház tetején álltak, amely tele volt szórva vörös rózsaszirmokkal. A látvány magáért beszélt. Az éjszakai város fényei, a rózsaszirmok, és a korláton a két pezsgőspohár....
Odaléptek a poharakhoz, majd Castle a nő felé nyújtotta az egyik poharat.
-A szerelemre.-mondta majd miután koccintottak belekortyolt.
-A szerelemre.-ismételte Kate, majd amikor a szájához emelte a poharát és lepillantott, a pezsgőben egy gyűrűt látott meg. Kiitta a pezsgőt, majd az ujjára húzta a gyűrűt és csak annyit mondott:
-Ezerszer is igen!





A legszebb dolog az életben a szerelem. Együtt lenni azzal,akit igazán szeretünk, még ha vannak is hibái. Kinek nincsenek? Nem az a tudomány hogy egy tökéletes embert szeretünk, hanem az, hogy egy ember minden hibáját elnézzük, és tökéletesnek lássuk. Az élet értelme az, hogy megtaláljuk a földön azt, akit a sors nekünk küldött, a mi angyalunkat!

                                                                             VÉGE

Egyszer mindennek eljön az ideje... 7

Mivel már késő éjszaka volt, így nem igen volt nyitva étterem. Utcáról-utcára sétáltak, és próbáltak valamit találni,majd nagy nehezen, egy kis sikátorban találtak egy kis kifőzdét, aminek a tetejéről az egész várost látni lehetett. Magyar specialitásokat rendeltek, és kimondottan ízlett nekik a gulyásleves.Nevetgéltek, csevegtek mindenről...végre úgy nézett ki hogy helyreállt bennük a béke, ám Rick mindig is egy meglepetésekkel teli forma volt. 
-Annyira szeretlek Kate! Annyira nagyon! - sóhajtott Richard.
-Én is szeretlek! Mit csináljunk? Menjünk haza holnap, vagy maradjunk még egy kicsit itt?
-Szerintem maradjunk. Nagyon szép ez a város! 
-Tudod néha elgondolkozok azon, hogy hol nevelném fel a gyerekeimet... és hát tudod ez tökéletes lenne.Nem túl nagy, barátságos és valószínűleg kevesebb a gyilkosság is.
-De hát Kate! Te a gyilkosságokból élsz meg.
-Igen, de tudok mást is.
-Ó igen? És mégis mi mást tud még nyomozónő?
-Ez maradjon meglepetés. Majd megtudod ha eljön az ideje.
-Oké! Tehát akkor meddig maradjunk?
-Nem tudom, szerintem ezt holnap beszéljük át mert hulla fáradt vagyok.
-Rendben, fogok egy taxit.
Csak hogy a mi író barátunk elfelejtette azt, hogy ez nem Nem York. Itt a taxit általában előre hívják, és nem mindenhol áll egy kocsi utasra várva. Fél órás ácsorgás után kézen fogva sétáltak vissza a szállodába.
Másnap reggel mindketten mosolyogva ébredtek. 
-Tudom hogy ma hova menjünk!- Mondta Kate, amint kipattantak a szemei.

Egyszer mindennek eljön az ideje...6

Kate sosem volt egy nagy térképész. Nem csoda hát hogy eltévedt. Körbe-körbe nézett, próbált eligazodni , de nem sok sikerrel. Egy turistacsoport vette körbe, és egyre csak sodorták egy tér felé. Nagy nehezen kivergődött a tömegből, és szétnézett. Na hát most sem volt jobb helyzetben. A tér közepén egy félkörben emberszobrok voltak, középen egy hatalmas oszlopon pedig egy angyal állt. Az angyal egy hosszú, fákkal szegélyezett útra nézett, így Kate a szívét követve elindult arra. A macskaköves sétányon lépegetve emlékek törtek fel benne. Eszébe jutott az eset, amikor Castle először kotnyeleskedett mellette. Az a mosoly... És az  a sok közös megpróbáltatás ... hát igen, Kate könnyei hullani kezdtek.Leült egy padra, majd utat engedett a vágyinak, és elsírta magát. Nem tudta miért történik ez vele... Miért ment el a férfi minden magyarázat nélkül...
Ahogy ott ült és rázkódott a sírástól, egy mosolygó arcú, ég kék szemű, szőke hajú kislány ült le mellé.
-Miért sírsz?-kérdezte kedves hangon.
-Mert... mert félek.-felelte Kate .
-Mitől?
-A jövőtől. Attól hogy mit hoz a sors. Attól hogy...
-A szerelemtől.Ugye?
-Igen.
-Tudod szerintem ma este gyönyörű lesz a város. A csillagok azt súgják... Menj le a vízpartra, és hidd el, minden meg fog oldódni! Most csak foglalkozz magaddal egy kicsit. A múltaddal, az emlékeiddel.
-Mennék én, de azt sem tudom hogy hol vagyok, vagy hogy merre van a part..
-Ó hát nagyon egyszerű...Magyarországon vagy, Budapesten. Ha itt felszállsz a villamosra, az a partra visz. 
-Nagyon szépen köszönöm.-mondta Kate, majd megölelte a kislányt, aki hirtelen eltűnt.

Kate követte az utasítást, és este, amikor felkapcsolták a fényeket, felszállt a villamosra. Amikor leszállt, és meglátta a város szívét. belül nagy melegség töltötte el a szívét. A víz békésen morajlott, a folyó két partján pedig az épületek kivilágítva pompáztak. Fölsétált egy hídra, és onnan nézte a tájat.
A kislány szavai csengtek a fejében.Belegondolt abba , hogy mennyire fájt neki az hogy elveszítette az édesanyját, Elképzelte ahogy Rick mögé áll és átöleli. Elképzelte azt hogy ők ketten újra rendben lesznek. 
Mint egy varázsütésre, valaki hátulról mögé bújt, átölelte, és egy lágy csókot lehelt a nyakára. Kate anélkül hogy hátrafordul volna megszólalt:
-Miért mentél el?
-Mert időre volt szükségem.
-Mennyire?
-Ennyire. Több nem kell.
-Hogy hogy ide jöttél?
-Anyám és az apám itt találkoztak, ezen a hídon.
-Hogy találtál meg?
-Kijöttem nosztalgiázni... megláttalak..
-Szeretsz még egyáltalán?
-Szeretlek, csak egy ideig féltem hogy már kialudt a tűz... De az ittlétem alatt rá kellett jönnöm,hogy nem tudok nélküled élni.. Jaj drágám, úgy szeretlek!
-Én is téged! Úgy féltem hogy elveszítelek. Ostobaság volt eddig várnom.
-Kate, kérlek egyere el velem valahová.
-Veled, bárhová.
Majd kézen fogva elsétáltak az éjszakában.