Egyszer mindennek eljön az ideje... 7

Mivel már késő éjszaka volt, így nem igen volt nyitva étterem. Utcáról-utcára sétáltak, és próbáltak valamit találni,majd nagy nehezen, egy kis sikátorban találtak egy kis kifőzdét, aminek a tetejéről az egész várost látni lehetett. Magyar specialitásokat rendeltek, és kimondottan ízlett nekik a gulyásleves.Nevetgéltek, csevegtek mindenről...végre úgy nézett ki hogy helyreállt bennük a béke, ám Rick mindig is egy meglepetésekkel teli forma volt. 
-Annyira szeretlek Kate! Annyira nagyon! - sóhajtott Richard.
-Én is szeretlek! Mit csináljunk? Menjünk haza holnap, vagy maradjunk még egy kicsit itt?
-Szerintem maradjunk. Nagyon szép ez a város! 
-Tudod néha elgondolkozok azon, hogy hol nevelném fel a gyerekeimet... és hát tudod ez tökéletes lenne.Nem túl nagy, barátságos és valószínűleg kevesebb a gyilkosság is.
-De hát Kate! Te a gyilkosságokból élsz meg.
-Igen, de tudok mást is.
-Ó igen? És mégis mi mást tud még nyomozónő?
-Ez maradjon meglepetés. Majd megtudod ha eljön az ideje.
-Oké! Tehát akkor meddig maradjunk?
-Nem tudom, szerintem ezt holnap beszéljük át mert hulla fáradt vagyok.
-Rendben, fogok egy taxit.
Csak hogy a mi író barátunk elfelejtette azt, hogy ez nem Nem York. Itt a taxit általában előre hívják, és nem mindenhol áll egy kocsi utasra várva. Fél órás ácsorgás után kézen fogva sétáltak vissza a szállodába.
Másnap reggel mindketten mosolyogva ébredtek. 
-Tudom hogy ma hova menjünk!- Mondta Kate, amint kipattantak a szemei.