Love is a serial killer - we're all just innocent victims.

2012. augusztus 28., kedd

Egyszer mindennek eljön az ideje... 5

Castle gépe este nyolc órakor szállt le Budapesten. Ahogy az író a taxiban ült és áthajtottak a kivilágított Lánchídon, Rick megdöbbenve tapasztalta hogy ilyen szép várost még életében nem látott. A Duna két partján a neves épületek egymást túlszárnyaló fényekben pompáztak, és az égbolt is tele volt csillagokkal. Castla annyira elfáradt a repülőút alatt, hogy a szállodája ablakából még vetett egy utolsó pillantást a város szívére majd ledőlt az ágyra, és nyomban el is nyomta az álom.



Kate tanácstalanul állt a reptéren, nem tudta hogy hova menjen. Becsomagolt otthon, eljött ide, de nem tudta hogy akkor most merre tovább. Már el is felejtette azt az országnevet amit Lanie mondott neki, és a Párizs-ötletét is elvetette a nagy tömeg miatt. Meglátott egy kiírást hogy van kedvezményes repülőjegy egy Európai kis országba. Fogta és megvette a jegyét, majd becsekkolt és felszállt a gépre.



Rick a felkelő nap sugaraira ébredt, és mivel nem volt jobb dolga, elment sétálni hogy felfedezze a várost. Végigsétált az Andrássy úton a reggeli napfényben, és közben a Kate ügyön gondolkozott. Ahogy elért az angyalhoz a Hősök terén, felnézett és egy könnycsepp gördült ki a szeméből.
-Én nem ezt akartam! Én csak szeretni akartam őt életem végéig! Nem akartam ezt tenni vele!-ordított fel fájdalmasan.
-Jól tetszik lenni, bácsi?-hallott meg egy aprócska hangot.
Castle lenézett, és egy kislány állt a lábánál és nézett rá föl.
-Nem, nem vagyok jól. Elvesztettem azt akit szeretek. És a legrosszabb hogy nem fizikailag, hanem a lelkemben már nem tudom mit érzek.De na haragudj amiért itt terhellek a történetemmel.
-Tudja bácsi azt mondják, hogy ha a szerelmesek együtt állnak az angyal alá, az egy jelet küld nekik, ezzel is biztosítva közöttük az igaz,őszinte, örök szerelmet. Hol van a hölgy, akit a bácsi szeret?
-Látod drágám,ezt én sem tudom.Valahol a tengeren és az óceánon túl.
-Sajnálom.-monda a kislány, majd megszorította az író kezét, és olyan hirtelen ahogy jött, eltűnt. 

2012. augusztus 25., szombat

Egyszer mindennek eljön az ideje... 4

Kate már nagyon kezdett aggódni. Hol a francban lehet ennyi ideig Rick?-kérdezgette sűrűn magától. Végül is feladta azzal , hogy biztos nagy a dugó és azért nem ért még haza az író. Fogta magát és bement a hálóba hogy beágyazzon , amikor mint egy varázsütésre nyílt az ajtó és Castle belépett.
-Szia Kate!
-Hát te meg hol voltál ? Tudod hogy mennyire aggódtam érted?
-Bocsájts meg, de be kellett ugorjak a kiadómhoz, mert kiderült hogy a hétvégét  Magyarországon kell töltsem.
-Hogy hol?És mégis miért?
-Magyarországon, és mert ott kell dedikálnom meg felolvasást tartanom.
-És pontosan hol is van egy a "Magyarország"?
-Európában.Elvileg szép hely, de most azonnal pakolnom kell és indulni.
-És velem mi lesz? Mehetek veled?
-Bocsi kicsim, de most ezt egyedül kell csináljam.
-Rendben , én majd akkor átcuccolok Lanie lakásába. Nincs kedvem hazamenni.
-Oké, akkor megyek és pakolok, hétfőn találkozunk drágám !- mondta az író majd egy gyöngéd csókot lehelt barátnője szájára.
-Jó, én megyek Lanie-hez.
-Puszika.



Kate szinte mint egy hurrikán rontott be barátnője lakásába.
-Jaj Lanie ! Tudom hogy Richard titkol előlem valamit. Csak azt nem hogy mit.
-Jaj édesem! Szerintem csak időre van szüksége...
-Időre? Mihez? Ez nem esküvő, hogy gondolkoznia kell...
-Tudom, de nem gondolod hogy túl sokáig húztad? Nem lehet hogy már egy kicsit alább hagyott a tűz?
-Nem tudom. Én most vagyok a lehető legboldogabb, mivel végre együtt vagyunk, de így már nem tudom.
-Tudod mit tanácsolok?
-Mit?
-Utazz el te is, bulizz, keress ilyen éjszakás kalandokat, játssz az élettel,  és hétfőn, amikor visszajöttök máshogy álltok majd egymás elé.
-Te mondtad neki Magyarországot is , nem?
-Igen, én mondtam. Ne szídd meg érte, neki csak időre van szüksége.
-Köszönöm Lanie, igaz barát vagy! Megyek és csomagolok.
-Hova mész?
-Nem tudom.Szerintem Párizsba.
-Jó választás! Sok boldogságot!
-Köszi.

2012. augusztus 24., péntek

Egyszer mindennek eljön az ideje... 3

Amikor Kate kinyitotta a szemeit és meglátta a férfit akit szeret, boldogság töltötte el. Mindig is arra vágyott hogy megtalálja a nagy Ő-t, és hogy boldog legyen. Hát tessék, most összehoztad!-gondolta magában.Fölkelt, és elment zuhanyozni.
Rick a víz csobogására ébredt, de boldogság helyett egyszerűen csak kongó ürességet érzett. Nem tudta mire vélni a dolgot.. Persze jó volt Kate-tel, de valahogy mintha kialudt volna az a bizonyos tűz... Úgy érezte hogy azonnal beszélnie kell egy baráttal. Fölkelt, felöltözött, megivott egy kávét, majd hagyott egy üzenetet és elment.
Kate kilépett a fürdőből, és döbbenten kereste Castle-t. A pulton megtalálta a cetlit, amin annyi állt: Elmentem beszélnem kell Lanie-vel, majd jövök. Csók: Rick.
-Hát ez fantasztikus!- fakadt ki a nő, majd nekilátott hogy reggelit készítsen.



-Lanie!Lanie segíts!-kiabált Castle a boncnok után.
-Ricky, mi történt már megint, összevesztetek?
-Nem, dehogy. Egyszerűen csak nem tudom hogy mit érzek.
-Tessék?!
-Nem tudom már hogy mit akarok tőle.
-De hiszen szereted, nem?
-Jajj, Lanie , nem tudom. Ma reggel amikor felébredtem nem éreztem semmit, pedig tök jó volt vele este meg minden...
-Richard! kezdek félni.
-Kezdem úgy érezni hogy túl sokáig húztuk. Bennem már nem ég az a bizonyos tűz...
-Te jó ég! És Kate-nek mondtad már?
-Dehogy is. Nem tudom hogy hogy mondjam el neki. 
-És hát én mit tudok így csinálni? 
-Lanie, azért hozzád jöttem, mert mint azt már mondtam, nekem te vagy a legjobb barátom!
-De mi már átléptük a "csak barátok" szerepet. Bármennyire is kedvellek, nem tudom elfelejteni azt amit együtt csináltunk...
-Tudom. És én sem tudom, de nem is akarom elfelejteni a közös történetünket.
-Ricky ,kérlek! Ne kérd hogy válasszak közted és a barátnőm között.
-Nem azt kértem hogy válassz! Hanem azt hogy segíts.
-De nem tudok neked segíteni! Azt tanácsolnám hogy mondd meg Kate-nek, és menj el egy kis időre, csajozz, lágy a régi önmagad. Az utad közben rá fogsz jönni hogy van köztetek még egyáltalán valamennyi kis reménysugár, vagy fel kell add , és tovább kell állj. Mert azt most megmondhatom hogy ha szakítasz vele, nem fogod kibírni mellette az őrsön.
-Értem. Igazad van. El kell utazzak. De mit mondjak neki?! Mit mondjak, hova és miért megyek el?
-Nem tudom. Biztos kitalálsz valamit. Az ötletem: mond hogy Magyarországra mész. Nem hinném hogy tudná hogy hol van, és ott is vannak rajongóid.
-Miért, Magyarország hol van?
-Te jó ég. Ennyire faragatlan vagy? Hát Európában. Nagyon szép ország, sok kedves emberrel.
-Fantasztikus. Akkor, irány Mamaország.
-Magyarország! 
-Ja igen, akkor az!
-Vigyázz magadra Ricky !!!!
Lanie aggódó arccal nézett az elsiető író után.

2012. augusztus 23., csütörtök

Mi lesz velünk? 6

-Hé , Lanie!
-Szia Javi.
-Te, hallottad mi történt?
-Azt hogy Kate-t meg téged felfüggesztettek? Mert akkor igen, hallottam.
-Én azt is hogy Kate felmondott?
-Hogy micsoda?!
-Jól értetted. Amikor majdnem lezuhant a tetőről és mi Kevinnel fel akartuk húzni, végig Castle nevét kiabálta. Nagyon ki volt borulva, remélem nem csinál semmi butaságot...
-Javier Esposito! Te ezt csak most mondod? Gyere, keressük meg Beckettet. Hol van Richard?
-Mielőtt Kate leesett a tetőről, összevesztek és Castle közölte hogy ő kiszáll. Többet én sem tudok. 
-Te jó világ. Nagyon ki lesz borulva ha megtudja hogy Kate eltűnt.
-Hát igen...
-Gyere Espo, menjünk Castle lakásához.


Lanie kopogott, de senki sem nyitott ajtót. Már vagy fél órája ott dekkoltak amikor feladták,és a telefonnal próbálkoztak. Azt sem vette fel.
-Tudom már hogy hol lehet.
-Hol, Javi, monst kérlek ne akard hogy kitaláljam.
-Hát a hamptoni házában. Tuti ott issza le magát bánatában.
-Igazad van, menjünk.


Kopogás.
Rick kimászott az ágyból és egy törölközőt tekert a derekára.
-Nyitom.-szólt ki.
-Szia Castle, jól vagy? - támadt neki Lanie, majd észrevette hogy a férfi nincs egyedül. -Hát te meg mit csinálsz?
-Éppen rendezem az életemet, igyekszem mindent rendbe hozni.
-Rendbe hozni?! Mit szólna ehhez Kate? -kérdezte vádlón a boncnok.
-Ő is nagyon örül neki.-szólalt meg Beckett Rick háta mögül. Ő is egy szál törölközőben volt.
-Ti akkor most együtt?-kérdezte zavartan Espo.
-Igen, el akartuk mondani, de előbb egy kicsit élvezni szerettük volna azt hogy kettesben vagyunk..-mondta a pár egyszerre.
-Óh hát ez fantasztikus, gyere Espo menjünk, nekünk még sok dolgunk van...
-Igen? Azt hittem ma szabadnapos vagy...
-Igen! Nagyon  sok dolgunk van.. Kezdjük ott hogy - és Lanie megcsókolta Espositot.
-Hát tényleg sok dolgunk van...-Fordult hátra még egyszer Javi ,majd intett hogy szórakozzanak jól és kiment kézen fogva Lanie-vel.


-Ez mi volt?-kérdezte Javi.
-Úgy gondolom adhatnánk még egy esélyt magunknak...
-Támogatom.-felelte mosolyogva Espo, és szenvedélyes csókcsatába kezdtek.

2012. augusztus 22., szerda

Egyszer mindennek eljön az ideje... 2

Az író kopogott.
-Hé, Rick. Szia, gyere beljebb-köszöntötte a férfit Kate.
-Szia kicsim-válaszolt Castle, majd magához húzta a nőt és egy csókot lehelt a szájára.
-Hogy hogy itt vagy, ilyen későn? 
-Öhm, mozgalmas napom volt, de beszélni szerettem volna veled.
-Oké, de nekem közben vacsorát kell csináljak. Te ettél már valamit? 
-Nem, de segítek.
-Rendben. Sült sajtosmakaróni jó lesz? 
-Tökéletes. Ameddig azt te csinálod, addig az nekem jó.
-Na gyere és segíts.-mondta Kate, majd elindult a konyhába.
Ahogy a nő ott állt a pultnál és készítette elő a tepsit, Rick nem bírta megállni hogy ne álljon a nő mögé. Magához ölelte, majd belecsókolt a nyakába, amitől Kate-t kirázta a hideg. Odafordult az írójához és mélyen a szemébe nézett.
-Hogy vagy ilyen tökéletes?-kérdezte csodálattal Rick a nőt.-Hogy vagy ennyire fantasztikus? Hogyan, mivel érdemeltelek ki? 
-Rick, kérlek.
-Kate, akarlak.-nyögte a férfi a nő fülébe.
-Rick! odaég a kaja...
-Nem érdekel. -mondta Castle elszántan, majd föltette Kate-t a pultra és egyre vadabbul tépte le a ruháit, majd határozottan magáévá tette az ellenkezni nem akaró nőt.Amikor visszatértek egymáshoz, mindössze annyi erejük maradt, hogy leállították a már égett vacsorájukat, és összekulcsolt kezekkel a hálóba mentek hogy kipihenjék magukat.

2012. augusztus 21., kedd

Mi lesz velünk? 5

-Mi a baj, Apa?-rontott be kétségbeesetten Alexis.-Ég a ház? Meghalt a nagyi? Rákos vagy?! Jajj, csak nem anya költözik haza?
-Nyugi drágám, semmi hasonló, csak tudtam hogy ha nem azt írom hogy vészhelyzet, akkor nem jössz el.
-Apa!!!Elrángattál ide csak azért hogy közlöd , jól vagy?!
-Édesem. Beszélnünk kell , de nem akartam hogy megijedj, vagy félreérts.
-Na jó, bökd már ki hogy mi történt.
-Rendben. Tehát, kislányom! Mi csak ketten voltunk egymásnak, és most a nagyit nem vesszük bele.Viszont most van még egy nő az életemben, de ő más mint az eddigi feleségeim, vagy barátnőim. Én úgy érzem hogy végre megtaláltam a boldogságot, és már csak a te beleegyezésedre van szükségem.
-És mi lesz Kate-tel? Ő mit szól hozzá? Otthagytad, és összejössz egy nővel, úgy hogy közben annyit gondolsz rá?
-Édesem, akkor bemutatom neked A nőt.Drágám, gyere be!-szólt lágyan a konyha felé Rick.
Beckett lépett ki a pult mögül, és rámosolygott a kislányra.
-Kate? Te vagy az?-kérdezte döbbenten Alexis.
-Igen. Apáddal itt szerettük volna neked elmondani, de van még egy meglepetésem. És az még neked is új lesz Ricky.
-Ohh, igen?
-Igen... Nos ...Hát... öhhm... terhes vagyok.
-Ohh.Ez fantasztikus!-a Castle odarohant a nőhöz, és olyan szenvedélyesen csókolta , ahogyan eddig még soha.
-Khm.khm... Apa! fiatalkorú is tartózkodik a szobában! Nem mintha nem láttam volna már ilyet, de azért mégis...
-Bocsájts meg öreg, de azért jóképű apádnak . Csak most annyira boldog.-válaszolt kicsit zavartan de mosollyal az arcán az író.
-Apa, attól hogy egyesszám harmadik személyben beszélsz magadról, nem leszel támadhatatlan . De örülök nektek. Így már én is könnyebben mondom el azt hogy Ashley áthívott az olaszországi házukba.
-Ez fantasztikus.És mennyi időre mennél?
-Az egész jövő nyarat lent tölteném....
-Hogy micsoda?-hervadt le a mosoly Rick arcáról.-Egy egész nyár nélküled? Na azt már nem!
-Alexis, apád úgy értette hogy menj csak, érezd jól magad, ő meglesz itt.- bólintott Kate fogadott lányának.
-Kate!Ezt most ugye nem gondoltad komolyan?!
-Rick, Alexis nem kislány többé. Engedned kell. Mi itt leszünk egymásnak, és hát a gyerek is úton van. Ki fogod bírni, sőt, mi is leutazhatunk egy pár hétre majd Európába. 
-Rendben. 
-Jajj, köszi, úgy szeretlek Kate! És téged is apa mielőtt megijednél. - mondta a lány és megölelte a két felnőttet.
-Alexis , menj le a partra, mindjárt megyünk mi is és eszünk valami helyi specialitást.
-Oké apa. Siessetek!
Kate mosolyogva nézte ahogy a lány kifut a kertbe, át a pázsiton egyenesen bele a tengerbe.
-Okés, Ricky, most már csak egy dolgunk van.
-Egy?
-Egy! 
-Mégpedig? 
-Hát, valahogy el kell mondanunk a srácoknak is...

2012. augusztus 20., hétfő

Egyszer mindennek eljön az ideje... 1

-Hogy tehetted ezt?! Miért pont Esposito?! Hát nem látod hogy én is itt vagyok?!-ordított Kate után Rick- Hogy voltál képes ezt tenni?!
-CASTLE! ELÉG! MI A FENÉT KÉPZEL MAGÁRÓL, HOGY ITT ORDIBÁL AZ ÖRSÖN?!-jelent meg Gates vörös fejjel.
-Bocsánat asszonyom.Nekem azonnal szükségem van egy kis hullaházi levegőre.
Castle lépcsőn rohant le Lanie-hez.
-Hogy tehette ezt Kate?!-Kérdezte sírva Rick a boncnokot.
-Mi történt Richard? Kérlek meséld el! Csak nem lehet olyan vészes...
-Lanie! Kate lefeküdt Espositoval ! Hogy tehette ezt... hiszen tudja hogy én szeretem.-a férfi a sírástól rázkódva ölelte át a nőt.-Kérlek. Mond hogy ez csak egy rossz álom! Mondd hogy mindjárt vége lesz.
-Sajnálom Ricky. Nagyon sajnálom.Tudom hogy mennyire szereted Kate-t, de szerintem ideje végre továbblépned, és élned kell a régi életedet. Találj valakit aki megbecsüli a szerelmedet!Valakit, aki mellett boldogan élheted le az életedet.
-Igazad van. Azt hiszem most nagyon nagy szükségem van egy jó erős italra...Velem tartasz?
- Persze. Mindjárt megyek. Taxival menjünk, mert tuti egyikünk sem lesz olyan állapotban hogy hazavezessen.
-Rendben, hívok egy taxit. Öt perc múlva találkozunk a bejárat előtt.
-Oké. Ne csinálj semmi butaságot nagyfiú.
-Igyekszem.

Egy óra múlva már egy kocsma pultjánál ültek és már vagy az ötödik pohár tequilát itták.Castle annyira ki volt borulva, hogy nagyon hamar elvesztette józanságát, ám Lanie kimondottan jól bírta az ivást.
-Na gyere nagyfiú, hívok taxit, hazaviszlek.- fogta meg a nő az író kezét.
-Lanie, várj,-fordította vissza magához Rick a boncnokot, majd lágyan megcsókolta.
-Castle, ez hiba -de nem tudta befejezni , mert az író egy újabb csókkal belefojtotta a szót.
-Itt a taxi.-húzódott el a nő, majd elindult kifelé.
A taxiban némán ültek egymás mellett, de amikor megérkeztek Castle házához, és mindketten kiszáltak hogy elköszönjenek, Lanie a puszi helyett egy gyengéd csókot adott az írónak, aki ezen felbuzdulva nagy csókcsatába kezdett.Intettek a taxisofőrnek hogy ez a cél, kifizették, majd ismét csókolózva faltól-falig, emeletről-emeletre haladtak az író hálójába. A vad szextől annyira kifáradtak, hogy utána azonnal mély álomba merültek.

Amikor Lanie felkelt, először megrémült a meztelen író láttán, de amint visszagondolt az éjszakára elmosolyodott.Beckett nem is tudja miről maradt le-gondolta magában. Adott egy csókot az alvó Castle szájára, majd elment zuhanyozni és csinált reggelit.
Castle a kávé illatára ébredt.Felült az ágy szélére, és csak annyit sóhajtott maga elé:
-Te jó ég, mit tettem! 
-Hé, nagyfiú ! Mi a baj?-jelent meg az ajtóban Lanie. Amikor Rick felnézett, majdnem leesett az álla. A nő az író világoskék ingében támaszkodott a falnak. Az ing legfelső gombjai leszakadtak az este, így pont kilátszódtak a nő keblei. Rick ekkor elfelejtette minden baját, és odalépett a boncnokhoz, hogy újra magáévá tegye. Már csak a férfin volt egy alsónadrág amikor Lanie lassított, majd az ágyra lökte a férfit. Rámászott, és Rick hasán egyre lejjebb haladva csókolgatta az írót. Castle nem bírta tovább, letépte a ruhadarabot, és vadul de mégis szenvedélyesen juttatta a nőt a csúcsra.
Másodszorra Rick ébredt fel hamarabb. Úgy érezte azonnal le kell menjen a parkba hogy kiszellőztesse a fejét. Hagyott egy üzenetet a nőnek hogy elment, de ne aggódjon, hamarosan visszajön, csak muszáj átgondolnia a történteket.
Castle már nem tudta mit tegyen. Szerette Kate-t, de ő elárulta, és most itt van Lanie, aki tökéletesen megérti, szereti, és tökéletes vele minden. Richard! mégis mit akarsz még?-kérdezte magától.


Ahogy ott sétált a parkban, egy párt látott meg, mégpedig nem akárkiket. Espo és Kate kézen fogva sétáltak , de amikor Esposito meg akarta csókolni a nőt, Kate ellépett, elengedte a férfi kezét, és egy távoli padhoz szaladt. Leült, és csak sít. Castle alig egy méterre ült tőle egy másik padon. Felállt, és odament hozzá. 
-Beckett. Mi történt?-kérdezte szomorú hangon az író.Nem volt kíváncsi a nőre, de nem bírta nézni ahogy a nő szenved.
-Castle? Te meg mit keresel itt? Gondolom mindent láttál. Ez remek. Nem tudom most mit gondolsz rólam.
-Azt láttam hogy ti Espoval úgy jöttök ki a takarítóhelységből hogy Yavi felsője tiszta rúzsnyom , mindkettőtök haja szanaszét, és ami a legjobban fájt, hogy te fogod az ő kezét.Ezek után láttam ezt a park-jelenetet. Hogy mit gondolok? ötletem sincs. magyarázd meg hogy mit láttam.
-Rendben. Espo hívott hogy négyszemközt akar velem beszélni. Minden tele volt emberekkel, így bementünk a takarítóhelységbe. Ő közölte hogy szerelmes belém, és hogy csak adjak neki egy esélyt. Én nemet mondtam, de megcsókolt, és ahogy magához húzott éreztem lent hogy... Szóval egyre közelebb húztam, igen,  érezni akartam. Erre ő a falhoz nyomott és igen, igen megtette.Amikor befejeztük mondta hogy reméli hogy ezzel nem rontott el mindent, meg hogy ő nagyon élvezte, és hogy őszinte legyek én is, de mondtam hogy egyenlőre nem tudok még válaszolni neki. Annyira szomorú volt hogy megfogtam a kezét és megcsókoltam, de ennyi. Viszont ő ezt túlkomplikálta, és most közölte hogy ő ... hogy ő hülye volt, mert hogy ő nem te vagy és hogy úgysincs esélye nálam, de hogy egy csókot még szeretne.De mondtam hogy nekem nem megy.Nem, megy.. Nem megy! Mert.. mert ... mennem kell.
-Kate! Várj!
-Minek, Castle !Most már úgy is mindegy. Elvesztettelek. Tudom jól. Ne haragudj! Sajnálom. Ég veled!-hadarta sírva Beckett.
-Kate! KATE! Kate, várj! Ne hagyj itt. Én szeretlek! Mindennél jobban! Kérlek...
-Hogy vagy képes engem szeretni ezek után? Mivel érdemeltelek ki?
-Nekem is van egy nagy bűnöm.Nagyon sajnálom.
-Mi történt?
-Miután kiborultam lementem és beszéltem Lanie-vel, és elmentünk inni...hát őszintén mi lefeküdtünk kétszer, de esküszöm nekem az nem jelentett semmit. Nekem csak te kellesz. Csak te!
-H..Hogy..Hogy mit tettél? és pont Lanie?! Hol van most ő?
-Még alszik. Én eljöttem hogy kiszellőztessem a fejem...Most mit tegyünk?!
-Van egy ötletem...-mosolyodott el végre Kate.
-Mégpedig?-kérdezte Rick, majd a kérdés végén megcsókolta a nőt.
-Ha összehozzuk Lanie-t és Esposito-t, talán minden mehetne tovább.
-Tudod jól hogy már megpróbálták egyszer együtt, de szétmentek.
-Igen, mert Espo csak arra várt hogy mi összekapjunk. De ha együtt vagyunk, sikerülhet nekik.
-Igazad van.Bár nem tudom mi baja van Esponak Lanie-vel .... a csaj nagyon tud az á..
-Castle! Kérlek. Fogd vissza magad.
-Bocsi.-majd kisfiúsan elmosolyodott.


Amikor Lanie felkelt, megdöbbent. Ezt a második menetet nem magyarázhatta be magának azzal hogy ivott, mert nem.De ő nem is szereti Castle-t. Ez olyan volt neki mintha a bátyjával lett volna, csak közben a legjobb barátnője ki fogja érte nyírni. Feltétlenül beszélnem kell vele mielőtt találkozik Beckettel .-gondolta- az a szerelmes kisfiú tuti kitálal neki mindent, és akkor nekünk végünk...
Ekkor matatást hallott az ajtó felől. Megérkezett a ház ura.Lanie odarohant ,majd megcsókolta. 
-Huhh, kellett egy utolsó.-mentegetőzött- beszélnünk kell!
-Igen. Tudom. Figyelj, én Kate-t szeretem. Jó volt veled, de te is tudod hogy mi barátoknak vagyunk jók . Viszont te már a legjobb barátom vagy.
-Huhh, Ricky, hála az Istennek. Nem akartam ünneprontó lenni, de bennem is pont ez volt. Nem biztos hogy el kéne mondanunk..
-Ja, Kate már tud róla. Ne aggódj, semmi baj. Nem haragszik ránk, és üzeni hogy beszélnetek kell. Neki is van mesélni valója..Kérsz kávét?
-Igen.Köszönöm.-mosolygott a férfia Lanie.-És kérek egy legutolsó csókot is!
-Gyere ide!
-Gyere ide te!-vigyorgott a nő.
-Nők..-forgatta a szemeit Castle, majd egy (a kelleténél hosszabb) szenvedélyes búcsúcsókot adott Lanie-nek.
-Wáó. Ezt Kate-nek ki kell próbálnia-mosolygott még szélesebben a boncnok.
-De most én kérek búcsúpuszit.
-Na de Ricky! Te mondtad hogy szereted ...
-Igen, de attól még fantasztikus veled..
-Lesen vagy nagyfiú.
-Lécci lécci- nézett kiskutyaszemekkel az író
-Férfiak...-forgatta a szemeit vigyorogva Lanie, ezzel is kiparodizálva Castle-t.
A csókjuk hosszú percekig tartott, mert bár néha szétváltak levegőért, nem akarták elengedni egymást. Rick annyira belejött, hogy egyre közelebb húzta magához a nőt, addig, amíg a testük teljesen össze nem ért, és a keze lassan egyre lejjebb csúszott. Lanie tudta hogy nem lenne helyes....
-Ricky... Ez ... ezt nem csinálhatjuk..
-Kérlek!-nyögött fel az író.-csak még egyet! Erről nem kell tudnia senkinek sem. Kérlek..
-Oh rendben, de erről sürgősen le kell szoknunk.
Rick annyira bevadult, hogy el sem jutottak a hálóig. A nappali padlóján feküdtek, és kapkodták a levegőt. Mindketten tudták hogy ez volt az utolsó, de túl édes volt a tiltott gyümölcs.
-Mit gondolsz, belefér még egy legeslegutolsó menet?-kérdezte reménykedve Rick.
-Ricky!
-Te nem élvezted?
-Nem ezt mondtam! Csak azt hogy ez nem helyes. Nem akarok sunyi viszonyt.
-Hé, még nem vagyok Kate "pasija" ...
-Jaj, nagyfiú! Nagyon jó veled, de mindketten tudjuk hogy hol a helyünk.
-Biztos ezt akarod?
-Igen.És jobban tennéd ha te is ezt akarnád.
-Jólvan.
-Én felöltözök,utána meg megyek haza. Te szerintem zuhanyozz le és menj el Kate-hez, és beszéljétek meg hogy ki kinek a "pasija" meg ki kinek a "csaja".
-Te egy angyal vagy Lanie! 
-Tudom.De most menj.

2012. augusztus 19., vasárnap

Mi lesz velünk? 4

-Kate , kérlek csukd be a szemedet!-kérte lágyan Rick.
-Igenis. 
-Ne less!
-Nem lesek na.
-Biztos?
-Castle!
-jó oké, csak meg szeretnélek lepni.
-Most már örülsz?
-Igen.
Rick biztos akart lenni abban, hogy Kate nem fog leskelődni, ezért elkezdett hülye fejeket vágni a nő arca előtt. Semmi reakció. Tényleg nem lát-nyugtázta elégedetten Castle.
-Na drágám , fogd meg a kezem, most elindulunk.
A férfi óvatosan vezette át szerelmét a hatalmas villán, ki a hátsó kertbe , majd megszólalt:
-Most már kinyithatod a szemedet.
Amikor Kate körbenézett, elakadt a lélegzete.
A  kert végén nem volt kerítés , hanem a zöld pázsit egyenesen a tengerig ért. A víz olyan tiszta kék volt, amilyet eddig Beckett még nem látott.Nem voltak szomszédok, így nem kellett attól tartaniuk hogy egy-egy rajongó felbukkan és azonnal közös képet akar az íróval. A nő odalépett Rickhez, és szenvedélyesen megcsókolta.A férfinak több se kellett, felkapta Kate-t, és egyenesen a hálóba vitte. Csókcsatájuk megszakítása nélkül kezdték levenni egymásról a ruhákat,majd egy szenvedélyes szeretkezés végén együtt értek fel a csúcsra.

Reggel Rick ébredt hamarabb, a nap felkelő sugaraira. Kibújt a nő mellől, fölvett egy nadrágot és egy világos inget, majd odaállt a háló hatalmas üvegfalához. A víz és az egész táj aranysárgán csillogott a napfénytől. 
Kate érezte hogy szerelme nincs mellette, ezért kinyitotta szemeit. Körbenézett a szobában, majd tátva maradt a szája a látványtól. Castle az aranyszínű tájt nézte, irtó vonzó ruhában.Beckett odalépett az író mögé és lágyan a fülébe suttogta:
-Mindennél jobban szeretlek!
-Én is téged . Viszont van még egy kis probléma.-csókolta meg a nőt a mondata végén.
-Mégpedig?
-Még vannak akik nem tudnak rólunk. Aki a legjobban aggaszt,az Alexis.
-Szerintem nem lesz baj. Nekem úgy tűnt mintha támogatna minket.
-Igen, de nem tudom hogy hogy mondjam el neki hogy vége a csak apa-lánya viszonyunknak. Most már tényleg egy család vagyunk.Mármint, majdnem.
-Mi lenne ha idehívnád, és itt , nyugodt körülmények között beszélnénk vele?
-Te egy zseni vagy!
-Még csak most jöttél rá?- kérdezte nevetve Kate.
-Na megyek és fölhívom.


2012. augusztus 18., szombat

Mi lesz velünk? 3

-Kész vagy ?
-Castle, ne nyaggass már! Ha siettetsz , még lassabban fogok pakolni! Ide adnád kérlek a komód legfelső fiókjából a pisztolyomat? 
-Na de Kate! Pihenni megyünk, nem letartóztatni egy kőrözött bűnözőt.Hidd el, megleszünk nélküle.
-Sosem lehet tudni ... Na, Rick , kérlek!
- Igenis nyomozó!-vágta magát vigyázzba az író, amire Kate csak egy szemforgatással válaszolt.
Rick odamasírozott a komódhoz, és kihúzta a legfelső fiókot. Nagyon megdöbbent. Kate kedvenc tárgyait találta benne: ott volt az apjának az órája, az anyja gyűrűje, egy régi családi kép,a pisztolya és a Hőhullám dedikált példánya. Rick fogta a pisztolyt és visszament szerelméhez, aki nyakig elmerült a ruhák között.
-Szeretlek!-mondta a férfi könnyes, csillogó szemmel, majd gyengéden megcsókolta az oly sokáig maga köré sziklafalat állító nőt.
-Ezt miért kaptam?-kérdezte Kate-Én is nagyon szeretlek!
- Csak. Mert vagy nekem. Mert tökéletes vagy. Mert az enyém vagy. Örökre.
-Ricky ,édesem jól vagy? Szeretethullámod van?-nézett értetlenül Castle-re.
-Láttam hogy ott van a könyvem a kedvenc holmijaid között. Nagyon jól esett.
-Már hogy ne lenne ott?! Mégis mit gondoltál? Remélem nem azt hogy egy polcon porosodik...
-Dehogy is. Csak ez nagyon jól esett.
-Aha. Na drágám készen vagyok, mehetünk.
-Oké. Akkor irány Hampton!


Az út alatt egy Bryan Adams számot hallgattak, mégpedig a Heaven-t.
Amikor felcsendült a kedvenc részük, együtt énekelték:
"Baby you're all that I want
 When you're lyin' here in my arms
 I'm findin' it hard to believe
 We're in heaven"

A végén összenéztek és elmosolyodtak. Mind a ketten imádták ezt a számot.
-Tényleg a menyben érzem magam.-mondta kisfiúsan mosolyogva Castle. 
-Én is. Olyan jó hogy mellettem vagy.-mosolygott vissza Kate.
-Mindig.


2012. augusztus 17., péntek

Mi lesz velünk? 2

-Itt meg mi a fene folyik?-kérdezte az ajtón belépő Martha Rodgers,körbenézett a nappalin, ahol mindenütt valami ruhadarab hevert- óhh ,Kate , drágám te is itt vagy?
-Anya , valamit el kell mondanunk..
-Hallgatom a magyarázatodat Ricky.
-Martha tudja tegnap idejöttem hogy bocsánatot kérjek, és hát túl sok volt az elfojtott érzelem. 
-És most akkor ti együtt vagytok?-kérdezte hatalmas mosollyal az arcán a nő- Ugye nem fogjátok eljátszani megint ezt a "ez semmi sem volt, csak munkatársak vagyunk" színjátékot?
-Dehogy, Anya. És most ha megbocsájtasz elvinném Kate-t valahova hogy együnk valami normálisat.Már nem azért, de nem szeretném elűzni a te főztöddel.
-Jajj , nagyon vicces vagy kisfiam. Én sem maradok sokáig. Készülődnöm kell, randim lesz egy nagy színésszel .
-Hát akkor jó szórakozást Martha!-mondta Kate, majd megfogta Rick kezét és kirángatta az ajtón.
-Szerintem egész jól fogadta.-vélekedett Castle.
-Szerintem is . Tehát, mi lesz velünk?
-Kezdetnek lenyűgözlek.Elmegyünk a hamptoni házamba.
-Kezdetnek megfelel.

Mi lesz velünk? 1

Beckett a hintán ült és sírt. Az eső és a sok könny lemosták a sminkjét, szemei már vörösek voltak. Nem tudta kiverni a fejéből a férfi szavait: mindennek vége! Bármennyire is próbálta takargatni Kate az érzéseit, aznap rá kellett jöjjön hogy nem tud már élni csibész írója nélkül . Tudta hogy cselekednie kell ha nem akarja örökre elveszíteni. Tudta hogy fel kell álljon és végre egyenesen ki kell mondja amit érez.
Vett egy mély levegőt és elindult.Az elején alig haladt, olyan lassan lépett, de a végén már szaladt szerelméhez. Próbálta telefonon hívni, de Ő kinyomta. Kate megértette a férfit, de most nem azért jött hogy feladja.Azt akarta hogy végre együtt legyenek,  mint egy boldog család.
Kopogott.
Castle ajtót nyitott, de a csibész mosolya helyett csak szomorúság ült az arcán.
-Beckett, mit akarsz?-kérdezte megtörten.
-Téged!-válaszolt a nő.
 Kate ott állt vele szemben, majd megfogta a férfi állát és megcsókolta. A férfi nézte a nőt, akit annyi ideje szeretett volna már a karjai közt tudni, de most össze volt zavarodva.
-Mi történt?
-Elmenekült, de nem érdekelt. Majdnem meghaltam és csak rád tudtam gondolni!Sajnálom Castle! Nagyon sajnálom!
Egy villám megvilágította Rick arcát, pont akkor amikor újra felcsillant szemében az a bizonyos csillogás. Szerelmét az ajtónak lökte, majd vadul csókolni kezdte. Kigombolta  a nő felsőjét, és kezét arra a bizonyos sebhelyre tette, ami akkor keletkezett amikor ő először szerelmet vallott Kate-nek . Miután megtörték csókjukat, összenéztek és mindketten elmosolyodtak. Kezdődhet a játék- gondolta Castle és felvezette a nőt a hálószobába.

Másnap Kate ébredt hamarabb, és mivel nem akart kimászni a férfi mellől, visszagondolt az éjszakára.
Fantasztikus volt-mondta magában - tudtam hogy jó lesz ha végre eljutunk idáig ...
Fejét visszahajtotta Rick mellkasára és boldog mosollyal újra álomba merült.
Amikor felkelt Castle nem volt mellette. Körbenézett, de mivel nem találta saját ruháit így a fiérfi szekrényéből halászott ki magának egy hosszú pólót . Lement a nappaliba hátha ott találja szerelmét, de a szoba üras volt. Fülelt, és apró kattogást hallott. Ekkor jött rá hogy az ő írója éppen ihletet kapott.
Beosont mögé, és belecsókolt a férfi nyakába, aki szélesen mosolyogva fordult hátra hogy ő is köszöntse szerelmét.
-Mit kér nyomozónő reggelire?
-Öhhm Castle... én már nem vagyok nyomozó...
-Micsoda?!
-Gates felfüggesztett, erre én felmondtam. De az most mindent kárpótol hogy itt vagy mellettem.
-Szeretlek.-mondta a férfi majd lágyan megcsókolta Kate-t .
-Én is nagyon szeretlek-válaszolt a csókjuk végén a nő.
Egymásra mosolyogtak, de hirtelen mindketten megdermedtek. Valaki kulccsal matatott a zárban.
-Mi lesz velünk?-kérdezték egyszerre.

2012. augusztus 16., csütörtök

Always - Alexis beszéde


,,Van egy általános igazság, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie, akár akarjuk, akár nem. Egyszer minden véget ér. Akármennyire is vártam ezt a napot, sosem kedveltem, ha valami véget ért. A nyár utolsó napja, egy nagyszerű könyv utolsó fejezete, a búcsú egy közeli baráttól. De a befejezés elkerülhetetlen. A levelek lehullanak, becsukod a könyvet, elbúcsúzol. Számunkra ez is egy ilyen nap. Ma búcsút intünk mindennek, ami ismerős volt, mindennek, ami kényelmes volt. Tovább lépünk. De attól, hogy elmegyünk - és ez fáj - lesznek emberek, akik részesei maradnak az életünknek, akármi is történjen. Ők a mi biztos talajunk, a sarkcsillagaink, és az apró tiszta hangok a szívünkben, amelyek velünk lesznek, örökre."