-Hé, Rick. Szia, gyere beljebb-köszöntötte a férfit Kate.
-Szia kicsim-válaszolt Castle, majd magához húzta a nőt és egy csókot lehelt a szájára.
-Hogy hogy itt vagy, ilyen későn?
-Öhm, mozgalmas napom volt, de beszélni szerettem volna veled.
-Oké, de nekem közben vacsorát kell csináljak. Te ettél már valamit?
-Nem, de segítek.
-Rendben. Sült sajtosmakaróni jó lesz?
-Tökéletes. Ameddig azt te csinálod, addig az nekem jó.
-Na gyere és segíts.-mondta Kate, majd elindult a konyhába.
Ahogy a nő ott állt a pultnál és készítette elő a tepsit, Rick nem bírta megállni hogy ne álljon a nő mögé. Magához ölelte, majd belecsókolt a nyakába, amitől Kate-t kirázta a hideg. Odafordult az írójához és mélyen a szemébe nézett.
-Hogy vagy ilyen tökéletes?-kérdezte csodálattal Rick a nőt.-Hogy vagy ennyire fantasztikus? Hogyan, mivel érdemeltelek ki?
-Rick, kérlek.
-Kate, akarlak.-nyögte a férfi a nő fülébe.
-Rick! odaég a kaja...
-Nem érdekel. -mondta Castle elszántan, majd föltette Kate-t a pultra és egyre vadabbul tépte le a ruháit, majd határozottan magáévá tette az ellenkezni nem akaró nőt.Amikor visszatértek egymáshoz, mindössze annyi erejük maradt, hogy leállították a már égett vacsorájukat, és összekulcsolt kezekkel a hálóba mentek hogy kipihenjék magukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése