Egyszer mindennek eljön az ideje... 5

Castle gépe este nyolc órakor szállt le Budapesten. Ahogy az író a taxiban ült és áthajtottak a kivilágított Lánchídon, Rick megdöbbenve tapasztalta hogy ilyen szép várost még életében nem látott. A Duna két partján a neves épületek egymást túlszárnyaló fényekben pompáztak, és az égbolt is tele volt csillagokkal. Castla annyira elfáradt a repülőút alatt, hogy a szállodája ablakából még vetett egy utolsó pillantást a város szívére majd ledőlt az ágyra, és nyomban el is nyomta az álom.



Kate tanácstalanul állt a reptéren, nem tudta hogy hova menjen. Becsomagolt otthon, eljött ide, de nem tudta hogy akkor most merre tovább. Már el is felejtette azt az országnevet amit Lanie mondott neki, és a Párizs-ötletét is elvetette a nagy tömeg miatt. Meglátott egy kiírást hogy van kedvezményes repülőjegy egy Európai kis országba. Fogta és megvette a jegyét, majd becsekkolt és felszállt a gépre.



Rick a felkelő nap sugaraira ébredt, és mivel nem volt jobb dolga, elment sétálni hogy felfedezze a várost. Végigsétált az Andrássy úton a reggeli napfényben, és közben a Kate ügyön gondolkozott. Ahogy elért az angyalhoz a Hősök terén, felnézett és egy könnycsepp gördült ki a szeméből.
-Én nem ezt akartam! Én csak szeretni akartam őt életem végéig! Nem akartam ezt tenni vele!-ordított fel fájdalmasan.
-Jól tetszik lenni, bácsi?-hallott meg egy aprócska hangot.
Castle lenézett, és egy kislány állt a lábánál és nézett rá föl.
-Nem, nem vagyok jól. Elvesztettem azt akit szeretek. És a legrosszabb hogy nem fizikailag, hanem a lelkemben már nem tudom mit érzek.De na haragudj amiért itt terhellek a történetemmel.
-Tudja bácsi azt mondják, hogy ha a szerelmesek együtt állnak az angyal alá, az egy jelet küld nekik, ezzel is biztosítva közöttük az igaz,őszinte, örök szerelmet. Hol van a hölgy, akit a bácsi szeret?
-Látod drágám,ezt én sem tudom.Valahol a tengeren és az óceánon túl.
-Sajnálom.-monda a kislány, majd megszorította az író kezét, és olyan hirtelen ahogy jött, eltűnt.